Közíró

                         „Öt vezető magyar vállalat 200.000.000 Ft-ért megvásárolta a világon magyar csodalóként ismertté vált Overdose 50%-os tulajdonát.”

Újsághír 2010 március 12-én

Az OTP, a MOL, a CIG Pannon Életbiztosító, az Euroinvest és a Közgép hozta létre azt a konzorciumot, amely úgy döntött, hogy az általuk a „magyar gazdasági kilábalás szimbólumának” kikiáltott csodaló tulajdonába betársulnak amely megfogalmazásuk szerint így a „nemzeti vagyon részét” fogja képezni. Ez a kijelentés olyan jeles sajtótájékoztatón hangzott el, amelyen többek között Csányi Sándor, Hernádi Zsolt, Demján Sándor és Járai Zsigmond vett részt.

Az eladó, Mikóczi Zoltán sem fukarkodott a magasztos jelzőkkel, ő úgy fogalmazott a fentiekre reagálva, hogy „márciusi hazafiaknak” nevezte a vevőket, magát az ügyletet pedig 1848 márciusához hasonlította.

A szerződő felek a lóvásár örömére ősi magyar szokás szerint áldomást is ittak, - adta hírül annak idején, fényképpel is illusztrálva a sajtó.

Sajnos Overdose sikertörténete csak eddig tartott.

Mikóczit ugyanis rövidesen egy romániai országút aszfaltjára teperte le egy kommandós akció, majd a bíróság jogerősen 19 hónap felfüggesztett börtön-büntetésre ítélte.

Overdose ezt követően komoly versenyt nem nyert, mindössze egy rangos futamon indult, ahol hetedik lett, s azóta patairha gyulladás miatt „betegszabadságát” tölti. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag versenyzői pályafutását befejezte, s készül leendő új feladatára, fedezőménként minél több utódot nemzzen, hiszen génállománya erre predesztinálja.

A fentiekkel ugyan ok-okozati összefüggésben nem áll, de a kép teljességéhez hozzátartozik, hogy a beígért magyar gazdasági kilábalás mégsem következett be, nem segített a csodaló. Úgy is fogalmazhatunk „nemzeti vagyonunknak ez a része leértékelődött”.

Veszprém is kapott a közelmúltban egy „csodalovat”, Nagy László kézilabdázó személyben. A pontosság kedvéért kell így fogalmazni, hogy „kapott” és nem vett, mert a hírek szerint őt is egy „gazdasági érdekcsoport” vásárolta meg, ha úgy tetszik „befektetett Nagy Lászlóba”, mint a fenti ötök annak idején Overdoseba. De ők öten legalább nevüket, arcukat adták az ügylethez, míg ezek a „nagylászlóvevők” ennél szégyenlősebbek, de az is lehet, hogy csak óvatosabbak.

Őrzik inkognitójukat, így legalább nem lehet majd őket kiröhögni, ha balul sül el az ügylet. Így aztán marad a találgatás, röpködnek a nevek, Bige, Simicska, MVM, Mercedes…

Egyet biztosan tudunk – de ezt is csak a spanyol sajtó jóvoltából – évi 800 ezer eurós fizetés jár öt éven keresztül Nagy Lászlónak, ha esik, ha fúj, ami annyit tesz, mint 4 millió euró. Ez mai árfolyamon 1 milliárd 200 millió forint. Ő lett a világ legjobban fizetett kézilabdázója, s így e téren Veszprém legyűrte Barcelónát.

Mint annak idején Dávid Góliátot, de nem parittyával, hanem pénzzel, valakiknek a sok-sok rejtőzködő pénzével.

Nem tudom, számolt e azzal a Klub, hogy innentől kezdve nemcsak arról a száz millióról kell lemondania, ami után a magyar államtól ácsingóznak a Cozma-ügyre való hivatkozással, de arról a 64 millióról is, amit a közgyűlés erre az évre szavazott meg a csapat támogatására.

Mert az nyilván evidencia, hogy akinek van Nagy Lászlóra ennyi pénze, az még hozzátehet annyit, hogy tehermentesítse az önkormányzat büdzséjét, és akkor majd újra lehet hypot venni a veszprémi óvodákban, hogy legalább ott tisztaság legyen, ha már a közéletben nem is, de legalább a kiscsoportosoknál mindenképpen.

S ezzel még nincs vége a vásárlásra költött „pénzfolyamnak”: A mai napig folyik az egyezkedés a barcelónai klubbal, ugyanis onnan még ki kell vásárolni azt a hátralévő egy évet, ami odaköti.

Ezek olyan nagyságrendű számok, hogy messze meghaladják a „magyar gazdaság teljesítőképességét”, ehhez már politikai „tőke” kell. Ehhez az ügylethez ezt is biztosították. A politika egyetértését olyan demonstratív módon fejezték ki, hogy maga a miniszterelnök-helyettes jelentette be – hol máshol, mint – a Thália Színházban, hogy „az ügylet megköttetett”. Vélhetően a Fővárosi Nagycirkuszt túl komoly – az eredetileg tervezett – a Parlamentet túl lejáratott helynek tekintették a sajtótájékoztatóhoz.

A csinnadratta azért volt ekkora, mert nem csak Veszprémbe tért meg a mi két lábon járó Overdose-unk, hanem a válogatotthoz is. Ahhoz a nemzetet reprezentáló együtteshez, amelyet három éven át negligált.

Vélhetően ennél már nincs alább, bár azt gondoltuk 2009-ben is, amikor jelenlegi miniszterelnök-helyettesünk, akkor még Fidesz frakcióvezetőként minősítette a Cozma-gyilkosságot, de 2012-ben mégis sikerült, amikor ugyanezt tette az ügyben született Győri Táblabíróság-i ítélettel.

Bár, ha jól végiggondoljuk, Overdose esetében mégis csak nagyobb volt a kockázat, hiszen a „patairha gyulladással” nem számolt senki, mégis bekövetkezett. Nagy László esetében ez a betegség fogalmilag kizárt...

Veszprém, 2012. június 8.

Dr. Bősze Ferenc