Utolsó kommentek

  • Djehouti: Miről szól a 80 milliós feljelentés? Csak a téma földközelisége érdekében kérdem, mert egyébként teljesen érhető a kérés. @nemzetimarhulat : ne legyen igazam... (2012.07.23. 07:54) Miniszterelnök úr, tegyünk egy próbát!
  • : Túl hosszú, túl dagályos. Mit vár Bősze úr, hogy a miniszterelnök holmi feljelentésekkel foglalkozzon? Mint anno a Kádár-titkárság, ő legyen az utolsó mentsvá... (2012.07.09. 10:26) Miniszterelnök úr, tegyünk egy próbát!
  • Utolsó 20

2012.04.03. 20:05 dr. Bősze Ferenc

Nyílt levél Szócska Miklósnak, a NEFMI egészségügyért felelős államtitkárának

Tisztelt Államtitkár úr!

 

Állampolgárként és a Rezidens Szövetség képviseletével megbízott ügyvédként egyaránt megkülönböztetett figyelemmel kísértem tevékenységét, s ez alapján meggyőződésem, hogy minden Öntől telhetőt megtett az irányítása alá tartozó egészségügyi szakterület helyzetének jobbításáért.

Tudott Ön előtt is, hogy ügyvédi irodánk a Rezidens Szövetség oldalán részt vállalt abban a fellépésükben, amelynek célja – meggyőződésünk szerint – ugyanaz, mint amit a fentiek szerint Ön is képviselt.

A különbséget én abban érzékeltem, hogy más volt az Ön és más az Önnel tárgyaló Szövetség mozgástere, valamint lehetőségük köre.

Irodánk szerepe egyrészt az volt, hogy dolgozzuk ki a jogi követelményeknek megfelelő tartalommal és garanciákkal azokat az okirati formákat, amelyeket a felhíváshoz csatlakozók benyújthatnak, jelezve ezzel elkötelezettségüket és személyes kiállásukat az ügy mellett, ugyanakkor nem érheti őket joghátrány.

A sajtó figyelme sajnálatos módon a problémakör egésze helyett a „letétbe helyezett felmondásokra” összpontosult, e vonatkozásban kíséreltek meg információhoz jutni, sőt azt látványként is megjeleníteni. Figyelmen kívül hagyták, hogy a felmondások együttese nem volt más, mint eszköz a cél elérése érdekében.

Ezért olvastam értetlenül azt a sajtóközleményt, amelyben Ön a – Rezidens Szövetséggel létrejött – megegyezés bejelentésén túlmenően felajánlotta személyes részvételét „a felmondások irodánkban történő ledarálásában”.

Ez a „felajánlás” méltatlan volt Önhöz is, és a megállapodáshoz is.

Irodánk azért vállalt szerepet ebben az ügyben, mert egyrészt felismertük, hogy a Rezidens Szövetség nem egy belterjes, szűk csoport képviseletében lépett fel, hanem az egészségügyre teljeskörűen kiterjesztette a jobbítás szándékát .

Másrészt felmértük, hogy az egészségügy életünk – ha úgy tetszik létünk – azon szegmensét jelenti, amelynek igénybevétele nem szándék kérdése.

Mindenki szabadon eldöntheti, hogy elmegy-e egy meccsre, vagy színházba, elolvas-e egy könyvet, vagy megnéz-e egy tv műsort.

Az azonban nem döntés kérdése, hogy baleset, vagy infarktus, tumor, vagy gyomorbántalmak okán igénybe kell-e venni valakinek az egészségügy szolgáltatását.

Az emberek kórházba – vagy akár a háziorvoshoz – nem jószántukból kerülnek, hanem azért, mert előáll egy ezt kiváltó – adott esetben kényszerítő – helyzet.

Ezért egyetemes érdek, hogy az egészségügy milyen személyi és tárgyi feltételrendszer mentén képes ellátni a feladatát.


Tisztelt Államtitkár úr!

 

Ez motiválta tehát irodánkat, s a megoldandó feladat komoly szakmai kihívása, hiszen volt olyan kórházi vezető, aki – nevesítve is irodánkat – jelezte, „akkor is fel kell ám majd keresni az okiratszerkesztő, s a felmondást benyújtó ügyvédet, ha azt a kórház elfogadja, mert annak is lesz jogkövetkezménye”.

Úgy tűnik, mára a felek számára egyetlen feladat maradt, „a letétbe helyezett felmondások ledarálása”.

Ügyvédi irodánk köszöni a lehetőséget ennek részvételében, de nem él vele.

Nem kívánunk részt venni a „ledarálásban”.

Sajnálatosnak véljük, hogy az „eszköz mára a közreműködők számára is céllá változott”.

 

Objektív oka is van a távolmaradásunknak, s Államtitkár úr e célból történő látogatásától való elzárkózásunknak.

Irodánk azokkal került ugyanis a letétbe helyezett felmondások kapcsán jogviszonyba, akik megtiszteltek bizalmukkal – ezzel egyúttal természetesen a Rezidens Szövetséget is –, s ránk bízták az általunk megszerkesztett és általuk aláírt felmondásokat.

Ebből következik, hogy azokat, ha kérik csak részükre adhatjuk ki, illetve – miután aktualitásukat vesztették – értesítésük mellett mi semmisíthetjük meg.

Nem lesz tehát purparlé, sajtónyilvánosság érdeklődését felkeltő cirkusz, csak csendes öröm a felett, hogy a szaktárca államtitkára, s a Rezidens Szövetség tárgyalásai eredményesen zárultak, s köztük megegyezés született.

Örülünk, hogy ennek – a magunk módján – közreműködői lehettünk, részesei lehetünk.

Miután a Rezidens Szövetség sajtótájékoztatóján – az elnökség tagjaiként – olyan személyek is részt vesznek, akik maguk is letétbe helyezték irodánknál felmondásukat, így ők természetesen – miután kikérték tőlünk – szabadon rendelkeznek ezzel az okirattal.

Nekik jogukban áll ezt a sajtótájékoztatót felhasználni felmondásuk nyilvános megsemmisítésének bemutatására, az ezzel történő demonstrálásra.

Irodánk részvételét az eljárásban – amely az egészségügy feltételrendszerének javítását célozta – befejezettnek tekinti.

 

Veszprém, 2012. március 30.

 

Tisztelettel:

 

Dr. Bősze Ferenc

ügyvéd

„Bősze-Magyar” Ügyvédi Iroda

képviseletében

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://koziro.blog.hu/api/trackback/id/tr774361910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása